Miből lehet pénzt csinálni?

Megtanultam,hogy globálisan a közgazdászok évtizedekre visszamenőleg egyöntetüen megálapították azt,hogy melyek azok a pontok amelyek idálissá tesznek egy vállalkozást. Öt pontrol van szó. 1. Trendben legyen 2. stabil partner cég 3 monopól helyzet 4 fogyasztási termékek 5 passzív jövedelem. Ez éppen olyan mint a palacsinta ha az 5 összetevőböl hiányzik a liszt az már nem olyan ízü mint amilyennek lennie kéne. Ezért fontos az 5 pont. Kevés ilyen cég van. Én az enyémet megtaláltam.

Igazad lehet Péter, hogy a kor nem számít. Én viszont nem ezt érzem. 58 éves vagyok, munkanélküli, és bárhová pályázok, nincs válasz sem. 30 éven át dolgoztam a Matávnál (mikor minek hívták éppen, most "T"), ebből 15 évet középvezetőként. Remekül bánok az emberekkel, beosztottal vagy főnökkel, mindegy. A cégnél adható legmagasabb kitüntetést is megkaptam. Közös megegyezéssel 2007-ben eljöttem, mert 30 év sok. A végkielégítésemet elvitte a válság (2007-ben fektettem be, mikor máskor? :)), és különböző romba dőlt vállalkozási próbálkozások. Volt pólónyomtató biznisz jó drága géppel, hülye ajándék webáruház árukészlettel- egyik sem jött be. Ezek romjai vannak, és lassan éhen halok, mert nulla a jövedelmem, a férjem rokkant nyugdíjas. Vezetőként a szakmám gyakorlati részéből kiestem, irányítani, szervezni, ösztönözni azt tudok. Gyönyörű karkötőket készítek éppen, ami a kutyának sem kell :D Örülnék, ha adnál egy jó tanácsot...

Sajnos, úgy érzem, egy bizonyos koron túl labdába sem rúghat az ember. Pedig jó néhány év tapasztalat, tudás birtokában vagyunk. Elkeserítő, amikor már úgy érzi az ember, hogy maximálisan megfelelt egy állásinterjún, közlik veled, sajnáljuk, most nem Önre esett a választás. Persze, vannak olyan cégek, akik kapva kapnak utánad, de rádöbbensz, ezek kamu hirdetők, és pénzt kérnek. Na ne! Eléggé deprimált állapot, amikor már kedved sincs az egészhez. Ha nincs pénzed, nem tudsz pénzt csinálni. Csak a pénz tud. Valahol mindig magamban keresem a hibát, de mindig oda jutok, hogy nem vagyok fiatal. Ez kudarc. A vigaszom az, hogy ki tudom fizetni a számláim, de meddig? Nagyon rossz érzés, hogy nincs egy kis tartalék, amihez hozzányúlhatna az ember. Nagyon oda kell figyelni a beosztásra, néha bűntudat is előjön, amikor egy nem betervezett dologra adok ki pénzt. Persze nem fölöslegesre, csak meg lehetne lenni nélküle. Sóvárogtam egy Dormeó matrac után, nem kevésbe került. Vigaszom, nagyon jól pihenek rajta. Vágyaim vannak, melyek teljesen reálisak. Hát így élek. Minden este megköszönöm a sorsomnak, van tető a fejem fölött, jut élelemre, és nincs hátralékom. Adósságom az bőven. Még három évig. Nagyon hosszú. Egészségem legyen, és bízom benne, lesz valami nekem való jó dolog, amiből profitálhatok. Üdv. Ági.

Én olyan cserét tudok elképzelni, hogy pl. TV társaság keres egy személyt irodalmi munkára,vers és meseírásra.Én a munkaadó által(akár őáltala meghatározott témában, akár szabadon választva)megírom a verseket, meséket, átmegy az adott TV társaság szakmai szűrőén, és vagy foglalkoztat, vagy nem! A kért anyagot el lehet küldeni email-ben,a kapcsolatot lehet tartani telefonon, Skype-on, de számomra nagyon fontos, hogy legalább egyszer személyesen találkozzunk! Cserébe joggal várom el azt hogy akár akar foglalkoztatni, akár nem, válaszoljon a levelemre!Azt is el tudom képzelni, hogy addig amíg engem kellő képpen szakmailag nem ismernek, nem szabad a munkámért anyagi juttatást kérni, vagy elfogadni!

Üdvözlettel: Teréz